4 éves terv

Ilyen felszínes írást már régen olvastam, nem is tudom, hogyan kerülhetett ki az Index címlapra.

Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk mi a pénz. Sokan úgy emlegetik, mint egy absztrakt eszköz, egyfajta univerzális cserealap, ami lényegében igaz is, hiszen kifejezi a pénz egyik legfontosabb funkcióját. Csakhogy ebből szerintem kimarad a pénz lényegének egy némileg elméletibb aspektusa: az összes pénz lényegében nem más, mint a világon megtermelt javak értékének összessége. Sajnos ez csak elméletben van így, mert a gazdaságban jóval több pénz van, mint az összes értékesíthető jószág keresleti ára (magyarul az igazi értéke), de ezt nyilván már mindenki a saját bőrén is tapasztalta a „gazdasági válság” nevű jelenségen keresztül. De gondolatkísérlet erejéig maradjunk ennél az ideális helyzetnél.

Amikor egy joghurtot vásárolunk, akkor nem az anyagot vásároljuk meg, hiszen annak nincsen igazi értéke. Amit megvásárolunk az nem más, mint rengeteg ember munkájának nagyon kicsi része, és ebben bizony benne van az excelgyártó kisiparosok munkája is. A hivatkozott bejegyzés alapgondolata, hogy az excelgyártás egy értéktelen és (sugallva) haszontalan tevékenység. Ez a gondolat valószínűleg abból fakad, hogy míg a multinacionális vállalatok termelése nagyon hatékony, addig a működtetésükhöz szükséges adminisztrációs tevékenység hatásfoka a vállalat méretével fordítottan arányos. Magyarul: egy húszfős kisvállalkozás adminisztrációja nyilván jóval hatékonyabb (akár egy fő is elég lehet könyvelésnek, hr-nek, marketingnek), addig egy nagyon nagy vállalatnak, aminek csak HR osztályból húsz darab van szétszórva a világon. Cserébe viszont a multik termelési hatásfoka nagyságrendekkel nagyobb, mint a kisvállalkozóé. A kisvállalkozó az általa gyártott kis mennyiségben mondjuk 1000 forintért tudna neked egy liter tejet a piacra jutatni, míg a multi meg 150ért és hatalmas mennyiségben. De vajon mit kezdene a multi a gyár mellé lerakott termékével, ha nem lenne a sok excelgyártó kisiparos, hiszen adminisztráció nélkül csak őgy termelgetne a semmibe? Ha tudtad követni a gondolatmenetet, akkor már rájöhettél, hogy bizony az excelgyár jóval értékesebb a paraszt munkájánál is, bármennyire is az ellenkezőjét súgja neked a „józan ész” és a nosztalgia-romatika páros.

Persze igazából már azt is tudom, hogyan kerül ki ez az írás az index címlapra. Ez a vélemény szebben megfogalmazza az okot, mint ahogy én tenném most. Mert utálni az excelgyárost semmi más, mint  "nép hangja".

 

Amikor Németországba jártam, én is nagyon meglepődtem. Elég volt tenni egy tétova mozdulatot: egy pillantás az út felé (a testem még csak nem is fordult az úttest irányába), az autós máris megállt. Aztán szobroztunk mind a ketten egy pillanatig, én az út szélén, ő a zebra előtt. Nem értette szegényem, hogy mire várok, nekem meg lassan csak leesett, hogy csapdába ejtett a pesti túlélési ösztönöm. Aztán átmentem, és úgy döntöttem, nem jövök ebbe az országba gyakran, mert ha ezt megszokom, akkor halálra vagyok ítélve otthon.

Mostanában olvastam egy-két érdekes cikket a bioüzemanyagokról. Gondoltam megosztom mindenkivel, és hozzáfűznék ezt-azt a "tovább" után.

1. Bodoky Tamás: Sokba lesz a biodízel
2. Zsemberi László: Globális érdekek zöld köntösben

Menetrend szerint folyik a kardozás a bkv (me­net­rend sze­rint, ér­ti­tek, muhahaha), a város­vezetés és "min­den­ki más" között. Szán­dé­ko­san ír­tam "mindenkit", hiszen "min­den­ki", aki nem akarja eladni vagy megvenni az óbudai busz­garázst, annak világos, hogy BKV spórolási terve abszurd. Mivel én is meg­érez­ném ennek az ostoba tervnek a ki­vi­te­le­zé­sét, igyekeztem nyomon követni a tör­té­né­seket ez ügyben, és felmerült bennem néhány kérdés.

Néhány hónapja volt egy hír a Plus üzletlánc bekebelezéséről, ami olvastán kicsit legörbült a szám. Akkoriban még olvastam valahol a magyar lánc képviselőjének nyilatkozatát, miszerint a német akvizíció nem fogja érinteni a magyar boltokat. Persze az ilyesmit sose szabad elhinni, már akkor gondoltam rá, hogy kivégzik a magyar egységeket is. Ez végül meg is történt, méghozzá viharos sebességgel. Nem egy nagy katasztrófa, de azért szeretném megosztani veletek, hogy ez miért is nem jó.

Miért volt jó a Plus?

A Plus tulajdonképpen ugyanazt csinálta, mint a többi, kevésbé szimpatikus üzletlánc. Teletömte a boltjait sajátmárkás termékekkel, és emellett egy-két márkás termékkel egészítette ki a kínálatot. A csavar annyi volt ebben az esetben, hogy általában nem a hazai beszállítóktól vásárolt, hanem a külföldről, elsősorban Németországból hozta be sajátmárkás termékeit. Ez miért is jó nekünk (hiszen általában azt hallani, hogy vegyél magyar terméket, mert ígymegúgy)? A válasz egyszerű: Németországban az olcsó termékekről alkotott elképzelés mérföldekre van attól, amit a magyar fogyasztónak le lehet gyűrni a torkán. Igaz, hogy nem tudtam venni "trappista" "sajtot" kilogrammonként ezer forintért, de kétezer forintért már vehettem, ha nem is egy Pannoniát, de ehető sajtot. Vajon milyen sajtot veszel most kétezer forintért a teszkóban vagy a cba-ban? "Trappista2 színes" "sajtot", ami kicsit sárgább, mint a falfehér "Trappista" típusú. Háromszáz forintért vettem olyan konzerves levest, amiben igazi hús volt. Az mennyit mondd el a magyar fogyasztói kultúráról, hogy tágra nyílt a szemem a meglepetéstől? Persze a Plusban is volt olyan, amivel melléfoghattál, de az arány sokkal kisebb volt, mintha a termékek zöme magyar cégektől származna.

A sajátmárkás termék vajon mi?

A sajátmárkás termék elméletben egy rokonszenves koncepció. Olyanez, mintha egy cég az informatika helyett a marketinget outsource-olná ki, és a ráfordítást így a töredékére csökkenti. Csakhogy szokás szerint Magyarországon nem ebben a szellemben történik ez a gyakorlatban.
Itt ezeknek termékeknek két kategóriája van. Az egyik az, aminek az apró betűkkel feltüntetett gyártója ismerős lehet (például sok tejterméknél Sole). Ilyet érdemes megvenni, hiszen nem valószínű, hogy pórul járunk. Sok esetben ugyanazt kapjuk meg sokkal olcsóbban, mint ami két centivel arrébb szép dobozban van. Ez tiszta sor, ezt szeretjük. Azonban itt van a másik kategória, a mindenféle fittyfürüty bt.-k, kft.-k termékei, amiknél gyakorlatilag borítékolható az ehetetlenség/használhatatlanság. Aztán ott van a teszkó, ahol már a gyártót se merik ráírni, hát igen. Ezek a cégek mind olyan kisebb-nagyobb magyar cégek, amik nem mertek előjönni a saját névvel, hiszen annyira kritikán aluli amit produkálnak. Inkább azt használják ki, hogy a magyar nagy matematikus nép, más nem érdekli, csak a számok. Persze a pudingpróba után nincs az a hülye, aki az aritmetikai előnyök ellenére újra megvásárolja ugyanazt az szemetet, de amíg mindenki kipróbálja, addig ezek jól meggazdagodnak, aztán jöhet a profilváltás és az újabb tonna szar. Így megy ez.

Végezetül néhány példa, ami eszembe jut:

• Profi (Marathon Foods Kft.) hamburger hús (1000 ft/kg) - ehetetlen vs Plus hamburgerhús (1080 ft/kg) - okés, sőt
• Profi (Marathon Foods Kft.) bélszínróló - még a biomassza erőműbe se merném elvinni
• Profi (mindenféle tejjel foglalkozó ismeretlen nevű cég) Trappista sajt tömb (1700 - 2000 ft/kg) - íztelen gumicukor vs Plus Emmentaler szeletelt (2000 ft/kg) - olyasmi, mint a Pannónia
• CBA (Füttyfürütty Kft.) ömlesztett sajt - még távolról sem emlékeztett a megnevezett termékre
• Készétel konzervek magyar cégektől - még csak gondolni sem szabad arra, hogy ezért pénzt adsz
• Stb... a gyűjtésben segíthetnétek kommentek formájában, később talán egy szégyenfal is lehetne, hogy adjunk a közjónak is.

Különvélemények

"A vállal­ko­zók a rájuk ne­he­ze­dő többlet­ter­he­ket nem tud­ják el­vi­sel­ni, és vél­he­tően a lakos­ságra fogják hárí­tani."

Hány­szor hal­lot­tuk már ezt? Most már tény­leg ki­vág­ta a biz­to­sí­té­kot. Az len­ne a mai kér­dé­sem, hogy aki ezt, vagy eh­hez ha­son­lót ír vagy mondd, az tény­leg ko­mo­lyan gon­dol­ja? A vál­lal­ko­zó me­lyik több­let­ter­hét nem há­rít­ja a vá­sár­ló­ra, te­kint­ve, hogy az összes ter­hét, költ­ségét, adóját a vá­sár­ló­ja fi­ze­ti? Vagy van­nak olyan vál­lal­ko­zá­sok, ahol a tu­laj­do­nos né­hány költ­ségét a sa­ját jö­ve­del­mé­ből fi­ze­ti? Abszurd lenne. De várjunk csak, a tulajdonos jövedelmét nem a vásárló fizeti? Hahó, hahó, kedves BKIK, tisztában vagyunk a piacgazdaság működésével?

Csak, hogy meglegyen a kontextus:

A rendelet ellen a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) is tiltakozik és bevezetésének elhalasztását követeli - sikertelenül. A szervezet támogatja a környezetvédelmi szándékokat, de olyan jogszabályt lát, amely rendkívül megnehezíti a város működését. Az alapvetően költségvetési szempontok alapján megalkotott rendelkezés általános ellátási és közszolgáltatási gondok kialakulásához, valamint szociális feszültséghez vezet. A vállalkozók a rájuk nehezedő többletterheket nem tudják elviselni, és vélhetően a lakosságra fogják hárítani. A BKIK szerint a főváros úthálózatának állapota a rendelettől még nem lesz jobb, az új regula ugyanakkor korlátozza többek közt a lakosság, az ipari létesítmények áruval, fogyasztási cikkekkel, alap- és segédanyagokkal történő kiszolgálását, továbbá a hulladék és környezetszennyező anyagok elszállítását. A rendelkezés az olajtársaságokat is érinti, hiszen annak hatása a fűtő- és üzemanyagok szállítása esetén is túlgyűrűzik. Elég csak a BKV-telepek üzemanyag-ellátásának költségeire és azoknak az utazási költségekben való megjelenésére gondolni - figyelmeztet a BKIK. A kamara szerint a főváros infrastrukturálisan sem kész egy ilyen rendelet bevezetésére: nincs egybefüggő, kellő áteresztőképességű körgyűrű, hosszú az engedélyek kiadásának ügyintézési ideje. (B. T)

Drasztikus díjemelés után finomhangolás (Népszabadság, 2008. március 5.)

Dugódíj miatt drága a kifli?

Sokan megénekelték már, hogy mekkora marhaság a BKV járatritkítási terve. A vállalat ígérete természetesen az volt, hogy az utasok ezt meg sem fogják érezni. Eleve szkep­tikusan fogadtam a meg­jegyzést, azonban azt be kell látni, hogy elméle­tileg lehetséges racionálisan, az igényekhez igazítva szűkíteni a tömegközlekedési kínálatot. Azonban idővel kiderültek a konkrét elképzelések, és megint bebizonyosodott, hogy a cégnél a munkájukat lelkiismeretesen, teljes odaadással végző magas kvalifikált szakértők dolgoznak.

Ehhez csak néhány saját tapasztalatot szeretnék hozzáfűzni. A VEKE által feldolgozott paraméterkönyvből emelnék ki néhány részletet:

34-es busz

Békásmegyer, Újmegyeri tér és Rómaifürdő között közlekedik, Rómaifürdő és Szentlélek tér közötti szakasza pótlás nélkül megszűnik. (!)
Csuklós helyett szóló, alacsonypadlós autóbusszal közlekedik. Hétvégén a 34-es mai 20 perces követése helyett 30 percenként közlekedik. A megszűnik 145-ös
járatot is pótolja Békásmegyer Duna melletti részén. Sújtás úti betérése vélhetően felhagyásra kerül.

A 34-es busz eredeti célja, hogy a Római parton utaztassa az arra járó, pihenésre áhítozó embereket. Mondanom sem kell, hogy az ideális kikapcsolódás nem úgy kezdődik, elmegyünk az akkor már túlzsúfolt HÉV-vel a Római fürdőig, majd várunk 30 percet a buszra. És főleg nem így végződik visszafelé. Emellett már nem lesz lehetőség arra, hogy kikerülve a utasforgalom főfolyamát lassabban ugyan, de kényelmesen eljuthassunk Békásmegyerről, Csillaghegyről és a Pók utcai lakótelepről a belvárosba csupán két busszal (34, 6).

42-es busz

Új száma 142-es. Békásmegyer, Újmegyeri tér és Rómaifürdő között közlekedik, Rómaifürdő és Szentlélek tér közötti szakasza pótlás nélkül megszűnik. (!)
Ezzel Békásmegyerről nem lehet többé közvetlenül eljutni az óbudai lakótelepre.
Csuklós helyett szóló, alacsonypadlós autóbusszal közlekedik. Hétvégén a 42-es mai 20 perces követése helyett 30 percenként közlekedik.

Eredetileg az lehetett a vonal célja, hogy szedje össze Csillaghegyen az utasokat, és vigye egyenesen az Árpád hídhoz. A változtatással értelmetlenné válik a járat, hiszen inkább fognak az emberek akár fél kilométert sétálni  a HÉV-ig, ahelyett, hogy várjanak 20 percet vagy fél órát egy buszra, amiről egyébként is át kell szállni a HÉV-re.

145-os és 146-os buszok

145: Megszűnik, helyette a 34-es busz járja be az útvonalát. A kiszolgálás így reggeli csúcsban 7-8 helyett 15, délután 10 helyett 15, hétvégén 20 helyett 30
percenként történik.

146: Megszűnik, helyette a 42-es, új számán a 142-es busz járja be az útvonalát. A kiszolgálás így reggeli csúcsban 6 helyett 15, hétvégén 20 helyet 30 percenként
történik.

Nos, ez már a teljes kreténség kategória. Az említett két járat célja az volt, hogy ráhordja az embereket a HÉV-re, és szétszórja a lakótelepen az érkezőket. Ennek megfelelően a buszok menetrendje tökéletesen össze volt hangolva a HÉV menetrendjével és az útvonal is célszerű volt. Ezeket a járatokat kiváltani nem lehet, különösen nem olyan járatokkal, amelyek útvonala teljesen más és menetrendje köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Tehát az tudom mondani, hogy a négyből megmaradó kettő járat teljesen értelmetlen.
Veszek egy autót.

Összegezve ez nem csak hogy fejlesztésnek abszurd, de a racionális leépítéstől is mérföldekre van. Ezek első kézből való tapasztalatok, de várom kommentek formájában a hasonló, jól átgondolt változtatásokat is.

Ebben az országban ma a környezetvédelem nagyjából mindenkinek a szarokbele kategória. Ezen nem csodálkozom, a rendszerváltás előtt tényleg mindenkinek a legutolsó előtti problémája volt, utána meg felcsillant egy tuti élet lehetősége, és ugye a cél szentesíti az eszközt. Manapság már kezd kicsit előtérbe kerülni a probléma, a sajtó beszél róla, közismertté válnak a problémák és néhány parasztvakítós kormányzati program is megjelent a színen. Ha hátrahagynám a cinizmust, akkor azt mondanám, hogy történtek előrelépések, a civil szervezetek is csinálnak ezt azt, és nagyon lassan az emberek is megtesznek a környezetükért olyasmiket, amik nem vagy csak kicsit ellenkezik az érdekeikkel. Az ügyeletes patásról, az üzleti szektorról meg annyit, hogy a PR anyagokon sosem fognak túllépni (ismét tisztelet a csekély számú kivételnek), de ahogy azt egy barátom mondta, a pénznek nincs lelkiismerete.
Mit lehetne tenni?
Egyéni szinten a népnevelés, az okosítás működik ugyan, de nem túl hatékonyan, és ami a nagyobb baj, túlságosan lassan. Szabályozgatni ezen a téren felesleges, egyszerűbb, ha emberek érdekévé tesszük, hogy foglalkozzanak a környezetvédelemmel, és a magyar ember szívéhez a legrövidebb út a pénztárcáján keresztül vezet.
Az üzleti szektort elméletben könnyű kezelni, versenyelőnyt fabrikálunk a környezet­védelemből és kifizetettjük vele az okozott kárt. A gyakorlatban azonban ez nem túl könnyen kivitelezhető, de próbálkozni azért lehet.
A továbbiakban több poszt fog a környezetvédelemről szólni, de természetesen várom a ti elképzeléseiteket is.

Célok

Elképzelések

Természetesen ezeknek változtatásoknak vannak negatív hatásai is. Egy gyártó vagy forgalmazó mindenképpen beépíti költségeibe a hibás termékei árát is. Ilyen a piacgazdaság természete, ez ellen nem lehet, és nem is kell küzdeni. Ezért a hatékonyabb fogyasztóvédelem mindenképpen az árak növekedéséhez, vagy egyes olcsóbb, rosszabb minőségű termékek esetén (amikkel kis szerencsével járhatunk jól is) a forgalmazás megszüntetéséhez vezethet. Azonban be kell látnunk, hogy hosszú távon mindenképpen így járunk jól, hiszen drágábban ugyan, de megbízhatóbb és tartósabb termékeket vásárolhatunk, és megszabadulhatunk egy csomó bosszankodástól is.
A fogyasztóvédelemről szóló vita a továbbiakban kommentek formájában zajlik. A felsorolt listában valószínűleg lesznek változások, ezek posztok formájában fognak kikerülni. Később lesz majd egy homokozó jellegű dokumentum, ahol mindenki megfogalmazhatja a saját elképzeléseit.

Célok

• Állami szolgáltatások
  • Fogyasztóvédelmi panaszvonal
    • Itt be lehetne jelenteni olyasmit, amit máshogy csak feljelentéssel lehetne elérni, például nincs vagy a tulajdonos nem hajlandó panaszkönyvet adni
  • Fogyasztóvédelmi tanácsadás
    • Ezt akkor lehetne felhívni, ha mondjuk garancia ügyintézés közben nem vagyunk biztosak valamiben, vagy úgy érezzük, becsaptak. Szakértői tanácsadással mindenki magabiztosabban lép fel.
  • Szélsőséges esetben szükség lehet szakember kihívására. Ezt az állam térítés ellenében megtenné szükség esetén.
    
• Versenykorlátozások megszüntetése
  
  • A fogyasztói hűségszerződések versenykorlátozó hatásúak, ezért meg kell szüntetni őket.
    • A szolgáltatók előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a hűségcsomagok kedvezően befolyásolják az árakat, ezért hasznosak a fogyasztók számára. Ez nem igaz, a hűségszerződések korlátozása erősítené a versenyt, emiatt az árak ugyanolyanok alacsonyak lennének, ha nem még alacsonyabbak. Ha a fogyasztók, bármikor könnyedén válthatnának szolgáltatót, akkor a szolgáltatók csak minőséggel versenyezhetnének, és ez bonyolultabb feladat, mind a versenykorlátozás.
  • A banki hitelek váltásakor a felmerülő extra költségek versenykorlátozó hatásúak, ezért meg kell szüntetni őket.
• Garancia
  • A forgalmazónak törekednie kell arra, hogy a fogyasztó a terméket vásárlás előtt működés közben megtekinthesse.
    • Amennyiben a forgalmazó nem teszi lehetővé ezt, vagy a fogyasztó nem kíván élni a lehetőséggel, akkor a fogyasztó 3 napig indoklás nélkül elállhat a szerződéstől.
  • A javításra illetve a garanciális ügy bármilyen más rendezésére a termék jellegétől függően 15 illetve 30 napon belül törekedni kell, azonban kétheti rendszerességgel tájékoztatni kell a fogyasztót a javítás menetéről (email, sms, telefon; a fogyasztó kérése szerint). Ennek elmulasztása esetén indokolt esetben meg kell büntetni a forgalmazót. Amennyiben a garanciális ügyintézés 60 nap után sem vezet eredményre a fogyasztó indok nélkül elállhat a szerződéstől, és a vételár teljes összegét vissza kell fizetni, értékcsökkenést elszámolni nem lehet.
  • A tartós fogyasztási cikkekre kötelező, értékarányos garanciát (jótállás) kell bevezetni (kivéve a kopóalkatrészek). Ennek a minimuma 1 év (5,000 forinttól) maximuma 6 év (3,500,000 forinttól). 5000 forint alatt fél év vagy nincs, ez a termék jellegéből következik.
  • A jótállás teljes időszaka alatt a bevizsgálás összegét mindig a forgalmazó állja. Az állam bizonyos mértékű kompenzációt fizet a forgalmazónak, amennyiben a bevizsgálás során egyértelművé válik, hogy a fogyasztó okozta a meghibásodást. Amennyiben a bizonyítás a fogyasztóra hárul (például szavatosság esetén 6 hónap után), akkor a forgalmazó megelőlegezi a bevizsgálás összegét a fogyasztónak, és az ügyintézés a megszokott módon történik. Ha a fogyasztó nem rendeltetésszerű használatából fakad a hiba, akkor az állam és a fogyasztó közösen átvállalja ezt az összeget.
  • A szolgáltatásokra is kell garanciát vállalni, amennyiben a szolgáltatás jellege ezt lehetővé teszi
    • Például: háztartási gép javításra kötelező garancia 6 hónap
    • Közüzemi szolgáltatásokra minőségi és rendelkezésre állási mutatókat kell meghatározni. A mutatókat valamint a szolgáltatás egységárát meghatározott formátumban be kell nyújtani az államnak, aki közéteszi az információt. Amennyiben a szolgáltató nem tudja teljesíteni az általa megadott értékeket, kötbért köteles fizetni a fogyasztónak.
      
  • Érdekellentét esetén a jogi eljárást első körben mindenképpen a békéltető testület végzi. Ha a döntés az elmarasztalt fél nem fogadja el, akkor kerülhet az ügy bíróság elé.
    • Ha az ítélet során elmarasztalt fél a szolgáltató/forgalmazó
      
      • Megtéríti a fogyasztó kárát, a per költségét valamint fájdalomdíjat fizet, amelyet a termék árának figyelembe vételével állapít meg a bíróság
        
    • Ha az ítélet során elmarasztalt fél a fogyasztó
      
      • Kifizeti a per költségének egy hányadát, melyet a a per tárgyaként szereplő termék/szolgáltatás árának figyelembe vételével állapít meg a bíróság.
    • Ha a bírósági ítélet megegyezik a békéltető testület határozatával, akkor az elmaraszt fél által fizetett fájdalomdíj (forgalmazó) / perköltség (fogyasztó) megduplázódik.

Tovább...