Néhány hónapja volt egy hír a Plus üzletlánc bekebelezéséről, ami olvastán kicsit legörbült a szám. Akkoriban még olvastam valahol a magyar lánc képviselőjének nyilatkozatát, miszerint a német akvizíció nem fogja érinteni a magyar boltokat. Persze az ilyesmit sose szabad elhinni, már akkor gondoltam rá, hogy kivégzik a magyar egységeket is. Ez végül meg is történt, méghozzá viharos sebességgel. Nem egy nagy katasztrófa, de azért szeretném megosztani veletek, hogy ez miért is nem jó.

Miért volt jó a Plus?

A Plus tulajdonképpen ugyanazt csinálta, mint a többi, kevésbé szimpatikus üzletlánc. Teletömte a boltjait sajátmárkás termékekkel, és emellett egy-két márkás termékkel egészítette ki a kínálatot. A csavar annyi volt ebben az esetben, hogy általában nem a hazai beszállítóktól vásárolt, hanem a külföldről, elsősorban Németországból hozta be sajátmárkás termékeit. Ez miért is jó nekünk (hiszen általában azt hallani, hogy vegyél magyar terméket, mert ígymegúgy)? A válasz egyszerű: Németországban az olcsó termékekről alkotott elképzelés mérföldekre van attól, amit a magyar fogyasztónak le lehet gyűrni a torkán. Igaz, hogy nem tudtam venni "trappista" "sajtot" kilogrammonként ezer forintért, de kétezer forintért már vehettem, ha nem is egy Pannoniát, de ehető sajtot. Vajon milyen sajtot veszel most kétezer forintért a teszkóban vagy a cba-ban? "Trappista2 színes" "sajtot", ami kicsit sárgább, mint a falfehér "Trappista" típusú. Háromszáz forintért vettem olyan konzerves levest, amiben igazi hús volt. Az mennyit mondd el a magyar fogyasztói kultúráról, hogy tágra nyílt a szemem a meglepetéstől? Persze a Plusban is volt olyan, amivel melléfoghattál, de az arány sokkal kisebb volt, mintha a termékek zöme magyar cégektől származna.

A sajátmárkás termék vajon mi?

A sajátmárkás termék elméletben egy rokonszenves koncepció. Olyanez, mintha egy cég az informatika helyett a marketinget outsource-olná ki, és a ráfordítást így a töredékére csökkenti. Csakhogy szokás szerint Magyarországon nem ebben a szellemben történik ez a gyakorlatban.
Itt ezeknek termékeknek két kategóriája van. Az egyik az, aminek az apró betűkkel feltüntetett gyártója ismerős lehet (például sok tejterméknél Sole). Ilyet érdemes megvenni, hiszen nem valószínű, hogy pórul járunk. Sok esetben ugyanazt kapjuk meg sokkal olcsóbban, mint ami két centivel arrébb szép dobozban van. Ez tiszta sor, ezt szeretjük. Azonban itt van a másik kategória, a mindenféle fittyfürüty bt.-k, kft.-k termékei, amiknél gyakorlatilag borítékolható az ehetetlenség/használhatatlanság. Aztán ott van a teszkó, ahol már a gyártót se merik ráírni, hát igen. Ezek a cégek mind olyan kisebb-nagyobb magyar cégek, amik nem mertek előjönni a saját névvel, hiszen annyira kritikán aluli amit produkálnak. Inkább azt használják ki, hogy a magyar nagy matematikus nép, más nem érdekli, csak a számok. Persze a pudingpróba után nincs az a hülye, aki az aritmetikai előnyök ellenére újra megvásárolja ugyanazt az szemetet, de amíg mindenki kipróbálja, addig ezek jól meggazdagodnak, aztán jöhet a profilváltás és az újabb tonna szar. Így megy ez.

Végezetül néhány példa, ami eszembe jut:

• Profi (Marathon Foods Kft.) hamburger hús (1000 ft/kg) - ehetetlen vs Plus hamburgerhús (1080 ft/kg) - okés, sőt
• Profi (Marathon Foods Kft.) bélszínróló - még a biomassza erőműbe se merném elvinni
• Profi (mindenféle tejjel foglalkozó ismeretlen nevű cég) Trappista sajt tömb (1700 - 2000 ft/kg) - íztelen gumicukor vs Plus Emmentaler szeletelt (2000 ft/kg) - olyasmi, mint a Pannónia
• CBA (Füttyfürütty Kft.) ömlesztett sajt - még távolról sem emlékeztett a megnevezett termékre
• Készétel konzervek magyar cégektől - még csak gondolni sem szabad arra, hogy ezért pénzt adsz
• Stb... a gyűjtésben segíthetnétek kommentek formájában, később talán egy szégyenfal is lehetne, hogy adjunk a közjónak is.

Különvélemények