Elnézést, a Célok részt csak most olvastam.

Engedd meg, hogy kifejtsem ellenvéleményemet, illetve kétségeimet az általad megfogalmazottak kapcsán.

Először is, nem tudok azzal egyetérteni, hogy a fogyasztó definíciószerűen kiszolgáltatott a forgalmazóval szemben. A kereskedők egymással versenyezve működnek, nem véletlen például, hogy gyakran beszerzési ár alatt vagy környékén értékesítenek, időnként kétségbeesve, időnként tönkremenve. Ma például a gyerekeimnek vettem egy-egy egyszer használatos farsangi álarcot darabonként 19 Ft-ért a teszkóból. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a terméket 19 Ft-ból nem lehet előállítani, nemhogy nyereséggel továbbadni. A teszkó persze nem megy tönkre, mert ahhoz, hogy irreális áron adhassa ezt a terméket, engem muszáj átvágnia más termékeken.
Itt van az eb elhantolva.
A fogyasztók jelentős része beugrik az átlátszó ajánlatoknak. Ezt a kereskedő kihasználja, mert egyrészt sokuk becstelen, a többieknek meg muszáj őket követni. A kieső bevételt persze pótolniuk kell.

Ez egy rossz út. Kétféleképpen lehet ezt kezelni:
- Vagy a kereskedő mondja, hogy ebbe a buliba nem száll be. Ez azért nem valószínű, mert játékelméletileg neki ez nem lenne mikroszinten logikus
- Vagy a fogyasztó nem száll be a buliba. Vagyis nem dől be az átlátszó ajánlatoknak.
Szerintem a második út a járhatóbb, mert ez a fogyasztónak mikroszinten is logikus.
A fogyasztó előbb-utóbb rájön, ha átvágják, őket segíteni kell abban, hogy inkább előbb történjen, mint utóbb.


Úgy vélem, hogy ma Magyarországon túlszabályozott minden, ezen belül a fogyasztóvédelem is. Ezért abban is vitatkozom veled, hogy tovább kell szabályozni és szigorítani. Általában véve hiszem azt, hogy nem az a baj nálunk, hogy nem szigorúak a szabályok, hanem az, hogy az alapvetőeket sem tartjuk be.
Kevesebb, de jobban kikényszerített szabályok többet segítenének.

Nekem az autópiac egy pozitív példa. Az első új autómra 1 év garanciát adtak, amit pár éve vettem, 3 évet. És már van olyan, amelyikre 7-et. Arra kell ösztönözni a piaci szereplőket, hogy ne csak árban versenyezzenek. És arra a fogyasztókat, hogy ne csak ár alapján döntsenek.

Én ebben hiszek.

Még egy utolsó kritika: az állam nem csak a fogyasztók pénzével gazdálkodik, hanem a társasági adó, osztalékadó, szakképzési hozzájárulás stb. pénzekkel is, amelyeket a gyártók és forgalmazók fizetnek.

Sok sikert a törekvéseidhez, azokkal egyetértek, csak az eszközökkel nem teljesen.

Üdv.

Kedves mz1234!

Említettem, hogy a jelenlegi szabályozást viszonylag jónak látom, a legtöbb baj nem is ezzel van. A fogyasztó nem a törvényi háttér gyengesége miatt kiszolgáltatott, hanem azért mert tájékozatlan, és érdekérvényesítő erejét gyengének ítéli meg.
A vevők nagy része valóban beugrik a jónak tűnő ajánlatokban, azonban ezt nem lehet szabályozni semmilyen módon. Talán hatékony, teljes körű tájékoztatással és oktatással lehet rávenni a fogyasztókat tudatosabb döntések hozására. De az alapján, amit írtál ebben is egyetértünk. A Tescoval kapcsolatban ajánlom a „Teszkó titok” című könyvet, ott választ kaphatsz a 19 forintos álarc rejtélyére. Elöljáróban annyit, hogy van, amikor gyorsan meg kell szabadulni az elfekvő készletektől.

Talán igazad van abban, hogy túlszabályozott minden. Azonban, ha jobban végiggondolod, ezek nem újabb szabályok, hanem a jelenlegiek megváltoztatása. Például 3 nap elállás már volt törvénybe iktatva. A békéltető testület is ismerős fogalom, a változás annyi, hogy kötelező lenne először hozzájuk fordulni, így valamennyire tehermentesíthetőek lennének a bíróságok. Garancia jótállás, szintén meglévő fogalmak, csak kis csiszolásra szorulnak. És azt is beláthatjuk, hogy a törvények megváltoztatása elég nyilvánosságot kapna, ami szintén nagyon hasznos.

Örvendetes, hogy az autókra egyre több garanciát adnak. Azonban még 7 év garancia sem ér túl sokat, ha nem tudod megfelelő módon érvényesíteni. És ezen segíthetne a finomhangolt szabályozás.

Ha egy kicsit jobban belegondolsz, akkor minden egyes gazdálkodó szervezet beépíti az áraiba az összes költséget, így végeredményben a fogyasztó fizeti az összes kiadását. Ez teljesen természetes, máshogy nem is működne a piacgazdaság. Emiatt viszont nem mondhatjuk, hogy ne védjük meg a fogyasztót az üzleti szektorra szemben, hiszen a cégek is fizetnek adót (miből is?). Amúgy később le szó ezen a blogon a közteherviselésről is, ahol ki fogom vesézni a jogi személyek által fizetett elvonásokat is. Dióhéjban az a (kissé radikális) véleményem, hogy a cégeknek egyáltalán nem kéne általános adót fizetniük, viszont nagy összegű, az „közgazdasági” externáliákat kiegyensúlyozó járulékokat kéne fizetniük. Erről részletesebben később.