Közhelyszámba megy, hogy ami ma politika néven zajlik az országban, az egyszerre nevetséges és botrányos. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, aki nem akarja, az is látja. Mint mindannyian, én is sokat gondolkoztam rajta, hogyan lehetne tenni ez ellen valamit. Azonban a lehetőségek tárháza inkább csak amolyan viskóféle. Nem akarok és nem is tudok pártot alapítani, az inkább afféle felnőtt monopoly, ami ugyanúgy magában hordozza a kudarc (ti. a kezdeti tenniakarás feletti kudarc) bekövetkeztét, mint a ötéves szintű óvodás kukorékolást. Nem akarok cselekvésképtelen, csak az állam csöcsét szopó, a saját szájukat rongyosra rágó civil szervezet (tisztelet a kivételeknek, pl. VEKE) munkájában részt venni, de a kocsmában sem akarok hőzöngeni, és hihetetlen hülyeségeket borbugyborékolni. Alapvetően elégedett vagyok, úgy gondolom, hogy azért vannak olyan dolgok, amik jól működnek. Ha jönne egy hiteles párt, értelmes programmal, megfelelő potenciállal, egy percig se haboznék kire adnám a voksomat. De ilyen nincs, és a közeljövőben nem is lesz.Egyvalamit azonban tehetek. A magam laikus módján összeállíthatom a saját programomat, egy olyat, amire szívesen szavaznék. De mivel tudom, hogy sok dologban tévedek, ezért vitára bocsájtom az elképzeléseimet, és azt szeretném, ha megvitatnánk, kijavítanánk és kiegészítenénk. És ha majd végeztünk, megtehetek annyit magamért és másokért, hogy kinyomtatok egy-egy példányt, odamegyek a képviselőkhöz, akik engem akarnak képviselni, és azt mondom neki: ezt akarom, csináld ezt. És ha nektek is tetszik a nagy mű, akkor tegyétek ti is ezt.
Hátha.
